A ciprusi kérdés

Az 1968 óta nemzetközi napirenden lévő és mintegy fél évszázada megoldásra váró ciprusi kérdés megoldása rendkívül fontos stádiumba ért.

A ciprusi kérdés

Az 1968 óta nemzetközi napirenden lévő és mintegy fél évszázada megoldásra váró ciprusi kérdés megoldása rendkívül fontos stádiumba ért.

A ciprusi tárgyalásokat legutóbb 2012. márciusában függesztették fel és a 2014. február 11-én elfogadott közös nyilatkozattal kezdődtek újra a tárgyalások annak érdekében, hogy megoldást találjanak a sziget problémáira.

Még ha a tárgyalási folyamatban voltak is fennakadások, a két vezető, Mustafa Akıncı és Nikosz Anasztasziadisz határozott és eredményorientált hozzáállása sok akadályt legyőzött, és fontos előrelépések történtek az öt fő téma: a gazdaság, Európai Unió, birtokjog, földterület és erőmegosztás területén.

A ciprusi vezetők legutóbb november 7-11 és 20-21 között találkoztak a svájci Mont Pelerin városában. Bár megoldás nem született, Ciprusra hazatérve ismét kinyilvánították a megoldásra irányuló akaratukat. Úgy döntöttek, hogy december 1-jén találkoznak újra, majd mivel a megfelelő előkészületek nem történtek meg, január 9-re halasztották az ezúttal Genfben tartandó tárgyalásokat.

A január 9-i tárgyalások végén a garantőr országok, Törökország, Görögország és Nagy-Britannia részvételével január 12-én ül össze a Ciprusi Konferencia, ami sokan úgy értékelnek: a tárgyalási folyamat olyan pontra érkezett, ahonnan már nem lehet visszafordulni.

A genfi tárgyalás előtt a felek próbáltak többször tárgyalni, hogy a lehető legkevesebb vitás kérdéssel menjenek Genfbe.

A ciprusi görög elnök, Nikosz Anasztasziadisz a genfi csúcstalálkozó előtt Athénban tárgyalt, hogy megállapodjanak a Görögországgal követendő stratégiában, az Észak-ciprusi Török Köztársaság miniszterelnöke, Hüseyin Özgürgün és Mustafa Akıncı köztársasági elnök pedig Ankarában vett részt fontos tárgyalásokon.

Mind a török, mint a görög fél nyilatkozataiban hangsúlyozta, hogy tartózkodni kell a feszültséget fokozó nyilatkozatoktól, és a két vezető minden adandó alkalommal hangsúlyozta, hogy az elkövetkező generációkra egy egységes Ciprust szeretnének hagyni, ami pozitív várakozásokra adott okot.

Törökország oldalát tekintve Ankara midig a megoldást támogatta, amiben a vezető Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök volt.

A genfi konferencián Törökország is képviselteti magát, ami szinték bizonyítja, hogy nagy jelentőséget tulajdonítanak a témának.

Törökország mindig az Észak-ciprusi Török Köztársaság mellett állt és támogatta, különösen 2002. után egyértelműen kifejezésre juttatta, hogy a megoldást támogatja, sőt, a 2004-es szavazáson (Annan-terv) az érdekelt köröket is meglepve igennel szavazott.

Ma szintén támogatják a Mustafa Akıncı köztársasági elnök és Nikosz Anasztasziadisz görög elnök között zajló, immár utolsó fázisához ért egyeztetést.

A következő fázisban garantőr országok, Törökország és Nagy-Britannia is bejelentették, hogy ott lesznek Genfben.

Minden tekintet Görögországon…

Végül január 12-én Görögország is ott lesz Genfben.

Bár Alekszisz Ciprazs görög miniszterelnök még nem jelentette be, hogy ott lesz Genfben, azonban a csúcstalálkozó előtt az Európai Unió illetékeseivel tárgyal a ciprusi kérdésről, ami azt mutatja, hogy Athén is készül Genfbe.

Ugyanakkor a görög sajtóban megjelent egyes hírek szerint a ciprusi konferenciát még a kezdete előtt lemondhatják.

A hírekből arra következtethetünk, hogy túlzott szerepet tulajdonítanak Törökország garantőr voltának és a ciprusi török katonai jelenlétnek.

A genfi tárgyalás talán legkritikusabb pontja a biztonság és a garanciák lesznek. Vagyis a görög fél ragaszkodik a török katonai jelenlét megszüntetéséhez, és azzal érvel, hogy uniós „tagországként” nincs szükségük garantőrre.

Azonban az 1963-1974 között történt összecsapások és mészárlás után a ciprusi török közösség ezt elfogadhatatlannak tartja.

Emlékezni kell rá, hogy 1960-ban a mindössze 3 évig fennmaradt Ciprusi Köztársaság megalapításakor, Törökország úgy döntött, hogy Görögország és Nagy-Britannia lesznek a garantőr országok. Ezek az országok szövetséges szerződést is kötöttek, és megalapozták a külső fenyegetés elleni ciprusi katonai jelenlétet.

A másik fontos téma a birtoklási és a területi kérdés.

1974. után a délről távozó törökök és északról távozó görögök által hátrahagyott házak és föld ügyében közös küldöttség alapításáról döntöttek. A küldöttségbe mindkét fél azonos számú szakértőt jelölhet. A hátrahagyott javakkal kapcsolatban a küldöttség háromféle döntést hozhat: kiadatás, csere vagy kompenzáció.

A területi megosztásról és arányáról még nem született döntés. A KKTC jelenleg a sziget mintegy 35%-át ellenőrzi. Amennyiben az egyezség létrejön, a Ciprusi Török Föderációs Állam földterülete a küldöttség tárgyalási alapja szerint 29,2%-ra csökkenhet, a görög fél azonban ragaszkodik a 28,2%-hoz.

Napjainkhoz visszatérve, a kérdést még tovább komplikálja az, hogy Ciprust alkualapnak használják a Törökország – Európai Unió kapcsolatokban, Oroszország szerepe a térségben, az utóbbi években a szigeten felfedezett szénhidrogén készletek, valamint a nemzetközi energiafolyosó szempontjából képviselt fontossága.

Nehéz megjósolni, mi lesz a genfi tárgyalások eredménye. A csúcstalálkozó előtt tíz nappal még mindig vannak fontos kérdőjelek. Talán hasznos felidézni a KKTC köztársasági elnöke, Mustafa Akıncı alábbi nyilatkozatát, hogy a várakozásokra valamilyen módon felelni tudjunk:

„Számos témában sikerült előrelépni, de nem titok, hogy vannak még megoldásra váró ellentétek. Genfben a két fél január 11-én ismerteti saját elképzeléseit, majd a rá következő napon, január 12-én a garantőr országok részvételével elkezdünk tárgyalni a biztonság és garancia témájáról. Most még lehetetlen megmondani, hogy milyen eredményre jutunk Genfben. A ciprusi török félként azért megyünk Genfbe, hogy egy minden politikai elvárásnak és eltökéltségünknek megfelelő feltételek mellett egy két részből álló, két társadalmú, két alapító állam politikai egyenlőségén alapuló szövetségben egyesülő új Ciprust alapítsunk meg.”



Még több hír