Hogyan fohászkodik egy filozófus Istenhez?

Egy szinten fohásza nem különbözik bármely más ember fohászától. Lényegében mindannyian, függetlenül foglalkozásunktól, iskoláinktól vagy képzettségünktől, a spirituális közelséget keressük Istenhez.

Hogyan fohászkodik egy filozófus Istenhez?

Al-Farabi tudatában van a ténynek, hogy az igazság nélkül nincs megváltás. Ezért Istent kéri, hogy mutassa meg neki a dolgok valóságát és vezesse az igazságra:

„Te vagy az, Akin kívül nincs más istenség, minden dolgok oka, az egek és a föld fénye. Ó, fenséges és mindenható! Díszítsd fel lelkemet a bölcsesség fényével, és add, hogy hálás legyek áldásaidért. Mutasd meg nekem az igazságot, és segíts, hogy követhessem. Mutasd meg nekem a hamisságot, és ne hagyd, hogy higgyek benne és kövessem. Finomítsd a lelkem az első teremtés agyagjával. Te vagy az elsődlege ok!”

Ó, az Ok, amelyből minden élőlény fakad,

Az egymás feletti egek Ura, Aki a földet és a tengereket a középpontjukba helyezte,

A Te bocsánatodat kérem, Hozzád menekülök bűnösként,

Bocsásd meg tudatlan és bűnös szolgád bűneit!

A Te kegyelmed által, mindenek Ura, tisztítsd meg lényegemet az evilági szennytől!”

Isten végetlen és végtelenül kegyelmes, ám a szolga, Al-Farabi, a filozófus gyenge és szüksége van a vezetésre, és a védelemre az állati vágyak kísértésével és az evilági vágyakkal szemben:

„Ó, az égiek, a szférikus elemek és a mennyei lelkek Ura! Szolgád engedett az emberi vágyaknak és az alantas, evilági vágyak szeretetének. Add, hogy a Te védelmed védjen meg a hibáktól, az irántad való tisztelet a szélsőségektől. Bizony, Te mindent körülfogsz!

Allah! Ments meg engem a négy elem börtönéből, vegyél Magadhoz,a Te közelségedbe, ami mindennél magasztosabb!

Allah! Add, hogy ne szoruljak másokra, hogy elvághassam a köteléket magam és az evilági entitások között, és teremtés világainak aggodalmaitól. Add, hogy bölcsesség egyesítse a lelkemet az isteni világokkal és a mennyei teremtményekkel.

Allah! Éleszd fel lelkemet a Te tiszta Lelkeddel, elmémet és érzékeimet bölcsességgel, és tedd az angyalokat a társaságommá az evilági teremtmények helyett!

Allah! Adj nekem erőt a mulandó vágyak ellen, vidd lelkemet az örökkévaló lelkek birodalmába, és te a magasabb rendű lelkek közé a Paradicsom kertjeiben.”

A filozófus Istent dicséri teljes szépségében és fenségében, és az Ő kegyelmét magasztalja, mely által létezést adott minden teremtménynek, köztük az embereknek is. Minden teremtmény Istent magasztalja, de az emberek nem képesek megérteni ezt a kozmikus fohászt. Magasabb rendű érzékek szükségesek hozzá, melyekkel az ember meglátja és értékeli azt, ami elő látásra nem nyilvánvaló.

„Téged dicsérlek, Aki megelőz minden élőlényt, melyek a spirituális szintek és a nyelv szavait beszélik. Bölcsességgel megadod minden élőlénynek, ami megilleti, létezéssel áldod meg őket a nemléttel szemben. „És nincs semmi, ami ne az Ő dicsőségét magasztalná, de ti nem értitek a magasztalásukat.” (Korán, 17:44)

Ó, Allah! Téged dicsérlek. Te vagy az Egyetlen és Örökkévaló, Aki „nem nemzett, és nem lett nemzve,

4. és nincs semmi, ami hasonló Hozzá.” (Korán, 112:3-4)

Az utolsó rész Al-Farabi fohászában talán a legintenzívebb, ahogy Istenhez könyörög, hogy tisztítsa meg a lelkét, védje meg a bűnöktől és vezesse az igazságra. A fohász egyszerű és erős:

„Ó, Allah! A négy elem börtönébe zártad lelkemet, és azt a feladatot mérted ki rá, hogy elszakadjon a testi vágyakkal telt ragadozó állatoktól.

Ó, Allah! Újítsd meg erényességgel, kegyelmezz neki úgy, ahogy Hozzád méltó. Add meg neki az égiek világához tartozó bűnbánat kegyelmét. Segíts visszatérnie nemes állapotába. Sötétségére öntsd az Aktív Intellektus bölcsességének fényét. „Allah a Szövetségese azoknak, akik hisznek. Kivezeti őket a sötétségből a Fényre.” (Korán, 2:257)

Bármilyen intelligens vagy tehetséges is egy ember, isteni vezetésre van szüksége ahhoz, hogy az evilági vágyaknak ellenálljon. A puszta ész nem elegendő: az erkölcsi integritáshoz és spirituális fejlődéshez erős akaratra is szükség van. Al-Farabi így zárja hatalmas fohászát:

„Ó, Allah! Mutasd meg lelkemnek a Láthatatlan valódi formáit álmában, és add, hogy rémálmok helyett jóságot lásson, és igaz jó híreket álmaiban. Tisztítsd meg a szennytől, ami érzékeit befolyásolja, és a megtévesztő képzelgésektől. Távolítsd el a természeti világ mocsarából. Helyezd a nemes lelkek világába.

Ó, Allah, Aki az igaz útra vezettél engem, Aki elegendő nekem, Aki megvédelmezett engem!

A magasztalás egyedül Allahot illeti, és áldás és béke Mohammed Prófétára, aki után nem jön már más próféta!



Még több hír