Törökország, Németország, Európa – hová tartunk?

Tavaly májusban Brüsszelben Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök tárgyalt az Európai Unió vezetőivel arról, hogy új fejezetet nyissanak a Törökország – Európai Unió kapcsolatokban az áprilisi névszavazást megelőző pár hónapos feszültség után.

Törökország, Németország, Európa – hová tartunk?

 Törökország, Németország, Európa – hová tartunk?

 A bizalmon, közös érdekeken, egyenlőségen és tiszteleten alapuló kapcsolat lehetséges és szükséges is Törökország és Európa között. A törököknek, németeknek és európaiaknak azon kell igyekezniük, hogy elkerüljék az irracionális viselkedést és felelőtlenséget, ami csak kárt okoz mindenkinek.

Tavaly májusban Brüsszelben Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök tárgyalt az Európai Unió vezetőivel arról, hogy új fejezetet nyissanak a Törökország – Európai Unió kapcsolatokban az áprilisi névszavazást megelőző pár hónapos feszültség után. A hamburgi G20 konferencián európai vezetőkkel is tárgyalt, köztük Angela Merkel német kancellárral is, hogy új irányt szabjanak a kétoldalú kapcsolatoknak. Míg mindenki egy új és pozitívabb légkörre várt, a múlt héten Sigmar Gabriel német külügyminiszter a Törökországgal szembeni politika komoly változásairól beszélt. Miből fakad ez, és mi rejlik mögötte?

Két incidenst említhetünk a változás lehetséges okaként. Az egyik egy német állampolgár letartóztatása Törökországban, aki válhetőleg törvénytelen dolgokba keveredett. A másik, hogy Törökország német cégeket a Fetullah terrorszervezet/párhuzamos államszervezet (FETÖ-PDY) ellen folyó vizsgálat részeként. A német kormány odáig ment, hogy kijelentette: a német állampolgárok és cégek nincsenek biztonságban Törökországban.

Sem német, sem más állampolgárokat nem érhet semmiféle fenyegetés, ha magáncéllal vagy üzleti ügyben Törökországba látogatnak. Az őrizetbe vett német állampolgár ügye az igazságszolgáltatásra tartozik, és kizárólag a bíróság fog döntést hozni benne. Nem létezik feketelista sem a német cégekről, amelyeket megvizsgálnának vagy bármilyen módon célba vennének. Mintegy 7,000 német cég működik Törökországban, vannak, amelyek már csaknem 100 éve. A július 15-i puccskísérlet után egyetlen külföldi céget sem szüntettek meg vagy vizsgáltak felül. Csak és kizárólag a FETÖ hálózatának cégeit szüntették meg vagy foglalták le.

A török-német kapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza, és nincs semmiféle racionális alap arra, hogy most szakítsák meg őket. Német állampolgárok százezrei, turisták és üzletemberek is élnek Törökországban állampolgárként és legális letelepedési engedéllyel is. Semmi ok arra, hogy bármilyen alapon is veszélynek vagy fenyegetésnek tekintsék őket.

Az elmúlt évtized során az egymást követő német kormányok Angela Merkell vezetésével nem rejtették véka alá véleményüket, hogy ellenzik Törökország teljes jogú uniós tagságát. Mégis, Törökország továbbra is együttműködött Németországgal különféle szinteken. Vannak más véleménykülönbségek is, például az integráció vagy asszimiláció, a kulturális pluralizmus vagy a szíriai háború témájában. Ezen különbségek ellenére azonban a Törökország – Európai Unió menekültszerződés, melyet német vezetéssel kötöttek meg, megállította a Szíriából és térségéből Európába érkező menekültáradatot. A zavaros idők ellenére a gazdasági kapcsolatok is jól működtek.

De az április 16-i népszavazással kapcsolatos német álláspont meglepetésként érkezett. A török kormánypárt, az AK Parti politikusainak, minisztereket is beleértve, eltiltása attól, hogy Németországban élő török szavazókkal találkozzanak, teljesen értelmetlen volt. Míg a nem szavazatokért kampányolóknak többször is adtak engedélyt rendezvények szervezésére, az alkotmányreform támogatói nem kaptak ugyanilyen szabadságot. A német média és sajtó folyton a gyülekezési jog megsértését sérelmezi Törökországban, de az ő hivatalnokaik még Erdoğan elnöknek sem engedték meg, hogy békés gyűlést tartson honfitársaival.

És ami még rosszabb, a terrorszervezetként nyilvántartott PKK terroristái demonstrációkat és rendezvényeket tartottak nemcsak a nem szavazatok, hanem a PKK ideológiájának támogatására és terrorcselekményeinek legitimizálására.

És ami még rosszabb, a terrorszervezetként nyilvántartott PKK terroristái demonstrációkat és rendezvényeket tartottak nemcsak a nem szavazatok, hanem a PKK ideológiájának támogatására és terrorcselekményeinek legitimizálására. Ezentúl több tucat FETÖ-tagot engedtek be Németországba, amikor már elfogatóparancs volt érvénybe ellenük Törökországban. Ehhez hozzá jön még a német média megszállott Erdoğan-ellenessége, amelyek inkább tűnnek egy mentálisan zavart elme kusza gondolatainak, mint komoly politikai kommentárnak.

Most a német kormány azt mondja, hogy az ügyet Európa többi részébe is továbbviszi, vagyis arra használja hatalmát, hogy a többi európai országot is mobilizálja Törökország ellen. Ez valóban helyénvaló politika? Van bárki is, aki úgy gondolja, hogy csak Törökország fog ártani ez az irrcionális hozzáállás? Még meddig nem hajlandó Németország tudomásul venni Törökország legitim biztonsági aggodalmait a PKK, FETÖ és egyéb csoportok kapcsán, melyek elsődleges jellemzője a nyílt ellenségesség Törökország, egy NATO-tagország és EU-tagjelölt ország iránt? Hogy reagálna Németország, vagy ami azt illeti, bármelyik európai ország, ha Törökország megengedné, hogy németellenes személyek és szervezetek számtalan támadást indítsanak Németország ellen?

Kétségtelen, hogy a közelgő szeptemberi támadások is szerepet játszanak ebben. A törökellenes populizmus tapsot, figyelmet és szavazatokat jelent. Továbbá egyesek Erdoğan elnököt és Törökországot annak a „másnak” látják, akin keresztül saját belső problémáikat egy távoli, képzeletbeli ellenségre vetíthetik. Egyes politikai körök Európában Törökországot használják arra, hogy ne kelljen tükörbe nézniük és felismerni saját képmásukat. Eltorzított képpel, „barbárként” mutatják be a törököket, hogy jobban érezhessék magukat, és megfutamodhassanak a valódi problémák elől, mint például az idegengyűlölet, munkanélküliség, egyenlőtlenség, családon belüli erőszak, kegyetlen individualizmus, rasszizmus, szexizmus, osztályharc, multikulturalizmus és maga Európa egyre gyengülő eszméje.

De szembe kell néznünk azzal az egyszerű ténnyel, hogy Törökország ellenséges másikká való változtatása rövid távú előnyökkel járhat a politikai opportunisták és szélsőjobboldali rasszisták számára Európában. De nem oldja meg Európa saját problémáit sem, és nem ad politikai vagy erkölcsi térképet a jövőre nézve sem. Csak elmélyíti a bizalmatlanság érzését, mely megmérgezi egyrészt a Törökország és Európa, másrészt a Nyugat és az Iszlám közötti kapcsolatokat.

Ezt a helyzetet nem fogadhatjuk el egy olyan időszakban, amikor az olyan globális problémák legyőzése, mint az egyenlőtlenség, igazságtalanság, terrorizmus, elidegenedés és bizalmatlanság globális partnerséget és megértést igényelne. A bizalmon, közös érdekeken, egyenlőségen és tiszteleten alapuló kapcsolat lehetséges és szükséges is Törökország és Európa között. A törököknek, németeknek és európaiaknak azon kell igyekezniük, hogy elkerüljék az irracionális viselkedést és felelőtlenséget, ami csak kárt okoz mindenkinek.



Még több hír