Globális Pespektíva(6)

Feldarabolt identitások

Globális Pespektíva(6)

Az Ankarai Yıldırım Beyazıt-egyetem Politikai Tudományágok Kara dékánja,  Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL  elemzései következnek.                                                         

            A világ sajnos nem tud megmenekülni a francia forradalom és a nacionalizmus emberiségre gyakorolt rossz hatásától. Ez a betegség továbbra is hullámokban mérgezi meg a világot. Még a két világháború sem volt elegendő ár érte. Ez a káosz feje tetejére állítja az összes országot.

Ha körülnézünk, láthatjuk, hogy az I. Világháború előtti időkhöz hasonló korban élünk. Szétdarabolt Balkán, Kelet-Európa, Közel-Kelet, s a szétdarabolódás felé tartó Spanyolország…

És nem csak a szétdarabol vagy a szétdarabolódás felé tartó államok. Az újonnan létrehozott halálos identitással, szétszakított kötődésekkel minden föld szinte a robbanás határán áll.

A királyságok korának végével a világ nem talált több nyugalmat az új identitásokban és államokban. Épp ellenkezőleg, egy még inkább megosztott világgal minden ország még védtelenebbé vált a globális imperialista szereplők támadásaival szemben.

Vajon hová viszik a világot a még tovább darabolt kötődések? Hol lesz vége az etnikai és felekezeti megosztottságnak?

Alapjában véve ez az állapot nem ismeretlen az emberiség számára. Közismert a feudális Európában a földesurak által a földekkel együtt adott-vett, szinte rabszolgasorban élő jobbágyok helyzete.

Az oszmán birodalom előtt az anatóliai uradalmak korában az emberek meddig és hova költözhettek szabadon?

A mindennapi élet további nehezedésén túl gazdasági, kereskedelmi, egészségügyi, iktatási vagy utazási szempontból mit nyerhet az emberiség azzal, ha még tovább darabolják az államokat, identitásokat, kapcsolatokat?

Az embert társadalmi lénnyé tevő, a nagyobb közösséghez tartozás érzését adó mega-identitások feldarabolásával az ember még inkább magára marad. Ez az állapot számos pszichológiai, társadalmi és patológiai kérdés mellett rendkívül súlyos biztonsági problémákat is teremt. Ma minden állam számára a legnehezebben felderíthető és legyőzhető problémát az egy vagy néhány főből álló bűnszövetkezetek vagy a terrorszervezetek jelentik. Az egyedülálló, feldarabolt identitással és kötődésekkel rendelkező, vagy ezeknek teljesen híján lévő, saját értékrendszert létrehozó embereknél vagy kis csoportoknál mi lehetne veszélyesebb?

Nem fizetett még eleget térségünk az emberiségért és a világért? Ártatlan nemzetek és földek feldarabolásával mennyit kell még fizetni az etnikai és felekezeti rasszizmus árából? Meddig játsszák meg a rossz globális ügynökei az „oszt meg és uralkodj” játékukat? Ez az etnikai és felekezeti alapú rasszizmus se nem racionális, se nem emberi, se nem erkölcsös.

Ebben a helyzetben Necip Fazıllal együtt kell kiáltanunk: „Állj meg, tömeg, ez az út zsákutca, ha kitárom karjaimat, olló módjára nyílik meg!” olyan közeget, gondolkodásmódot, jövőképet kell kialakítanunk, amely nem feldarabolja és eltávolítja, hanem egyesíti az emberiséget. Nem további távolodásra, elidegenedésre és önzésre, hanem megosztásra, erkölcsös hozzáállásra és erényekre van szükségünk. Több jelentéssel kell megtöltenünk az örök érvényű, emberi, erkölcsi, iszlámi értékeket (ezek többnyire átfedik egymást), békés és nyugodt egymás mellett élést. Ilyen irányú politikát kell folytatnunk.

De hogyan?

Alapjában véve tudjuk a választ. De alkalmazni nehéz. Türelemmel és állhatatosan kell alkalmazni.

Először is, minden országnak átfogóbb politikát kell alkalmaznia a területén élő különböző etnikai, ideológiai, felekezeti és vallási csoportok kapcsán. A rossz példákkal és a bírálatokkal nem törődve, állhatatosan ezt a politikát kell alkalmazni. Yunus Emre szavaival élve, a Teremtő kedvéért szeretetteljesen kell viselkedni a teremtményekkel.

Követhetnek ilyen politikák, de ez önmagában nem elegendő. Ezért a második lépés talán még fontosabb: nem szabad az emberi jogokat, az alapvető jogot és szabadságot külpolitikai eszközként használni. Egyes országok mindenben stratégiai eszközt látnak, és a más országokban tapasztalható különbségeket arra használják fel, hogy árthassanak azoknak az országoknak. S többféle identitást és kultúrát magukba foglaló országoknak rendkívül ébernek kell lenniük az imperialista szereplők ilyen irányú törekvéseivel szemben. Nem szabad téves intézkedéseikkel saját embereiket az ilyen szereplők karjaiba taszítani.

Tudom, hogy a mai érdekindexű külpolitika és reálpolitika szempontjából az eddig elmondottak számos ember számára csak vágyaknak tűnnek. Igen, a nemzetközi imperialista szereplők intézkedései és céljai szempontjából nézve teljesen igazuk van. Azonban csak mondjuk azt, hogy „de hát ilyen napjaink reálpolitikája”, és ne legyenek értékindexű törekvéseink? Ne hívjuk az emberiséget a mindenki számára közös jóra? Nem szabad elfelejtenünk, hogy bár a makropolitika meghatározó erővel bír, ugyanakkor jelentős szerepe van minden országban az államon belüli és kívüli józan gondolkodásúaknak is. És hosszú távon mindig a jók győznek...

 Az Ankarai Yıldırım Beyazıt-egyetem Politikai Tudományágok Kara dékánja,  Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL  elemzései következtek.                                                         

 



Még több hír