Globális Pespektíva(25)

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL cikke.

Globális Pespektíva(25)

Június 20. a Menekültek Világnapja. Egy olyan nap, amelyet azoknak szenteltek, akikkel együtt élünk a földön, de általában nem átsiklunk problémáik felett, s még ha meg is látjuk őket, általában csak beszélünk róluk.

 

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL cikke.

Jelenleg 65-70 millióra becsülik a menekültek számát a világon. Létszámukat tekintve a világ 20. legnagyobb országát alkotnák. 400 millió ember pedig otthona elhagyására kényszerült.

A számok nagysága köztudott. Csak a számuk önmagukban elviselhetetlenül fájdalmasak bárki számára, akinek van lelkiismerete. Ezzel együtt sokszor a hideg számok elfedik az átélt fájdalmakat, könnyeket, halált, elnyomást. Minden csecsemő, gyermek férfi és nő drámája külön dráma, amire a tízmilliós nagyságrendű számok között sokszor nem lehet emlékezni. Minden egyes elvándorlás egy elszakadás, kiszakítás a talán már évezredek óta ott élők számára. Ki akarja elhagyni a földet, amely minden ősét, anyját, apját, őt magát hazájaként befogadta, s egy bizonytalansággal teli kikötő felé indulni? Minden elvándorlás a legnehezebb, végső döntés, amikor minden múlttal kapcsolatos dolognak és minden jövőbe vetett reménynek vége.

A legtöbb menekült Szíriából, Afganisztánból, Dél-Szudánból és Szomáliából származik. Még fájdalmasabb, hogy a 2010-ben még az egyik legtöbb menekültet befogadó ország, Szíria, a legtöbb menekültet adó országgá vált. S milyen tanulságos helyzet, hogy akiknek az országában nincsenek is menekültek, azoknak az egyetlen gondjuk az, hogy megelőzzék, hogy a menekültek hozzájuk menjenek. Akik látni akarnak, azok számára a világtörténelem tele van ilyen tanulságos helyzetekkel. Szinte nincs is olyan közösség, amely a történelem során ne kényszerült volna elvándorlásra, ne vált volna menekültté.

A legtöbb menekültet adó országok azok, ahol korábban nyugati beavatkozás történt. A globális stratégiák csataterévé vált országok. A globális erők összecsapnak, s a menekültek lesznek a vesztesek.

Kétségtelen, hogy nem a globális erők harca a menekültprobléma kizárólagos forrása. Az országok belső problémái, a rossz vezetés, politikai problémák, gazdasági tények, éhínségek, szárazság és számos más ok van még. A klímamenekültek problémája például a globális felmelegedésből származik.

A nagy menekülthullámokra nagy erőfeszítésekkel lehet megoldást találni. De néha egy kis áldozat is elég lehet a megoldáshoz. Kutat ásatni egy kis afrikai faluban nagyon olcsó, de megakadályozhatja azt, hogy annak az egész falunak el kelljen onnan vándorolnia. Az ilyen erőfeszítések talán nem oldanak meg minden problémát, de legalább a szándékunkat kinyilvánítjuk velük. S ezek a kis önzetlenségek még ha számunkra nem is, de a kedvezményezettek számára létfontosságúak. Az az ember, aki egyenként hordta vissza a vízbe a partra vetődött tengeri csillagokat, azt mondta azoknak, akik tétlenül nézték: „Igen, talán nem menthetem meg mindegyiket, ezért nektek értelmetlennek tűnik, amit teszek. De minden egyes tengeri csillag, amit visszaviszek a tengerbe, miattam marad életben.” Az embert nem a vagyona teszi érdemessé, hanem az, hogy mennyire törődik másokkal.

Megelégszünk a hideg elemzésekkel, felismerjük a fájdalmat a menekültekkel kapcsolatban, elszomorodunk, de nem teszünk semmit? Akik a fájdalmat okozták, azok ne vállaljanak értük semmiféle felelősséget?

Ez természetesen nem így van. Természetesen minden erőnkkel el kell ítélnünk az emberek múltra és jövőre vonatkozó reményeit kiirtó, rossz vezetőket. S mindenképpen fel kell tárnunk a tehetetlenekre lidércnyomásként rátelepedő, globális stratégiájukat embertelen érzéketlenséggel építő imperialista célokat is.

Mindemellett a nemzetközi politikát nem érdek- hanem elvközpontúan folytató, értékteremtő országokat mindig dicsérettel kell említeni. A szíriai menekültek témájában Törökország, Libanon és Jordánia annak ellenére, hogy nem a világ leggazdagabb országai, egymagukban többszörösét vállalták, mint az összes többi ország együttvéve. Törökország egyetlen városa, Kilis több menekültet fogadott be, mint a legtöbb nyugati ország. A válság kezdete óta Törökországban több mint 300.000 menekült gyermek született. S ami a legfontosabb, ezek az országok egyáltalán nem tartoznak a szíriai válság okozói közé.

Másrészt a globális szereplők inkább képezik részét a problémának Szíria ügyében. A szíriai iránti érdeklődésük sokszor a saját érdekeik hajszolásának, a nagyobb katonai kiadásoknak, fegyvereladásoknak és a megoldás késleltetésének tulajdonítható.

A nemzetközi közösségnek a kárenyhítés céljából ezeket a globális szereplőket kell arra kényszerítenie, hogy osztozzanak a teherben. Emberi, erkölcsi, lelkiismereti, vallási, ideológiai – mindenfajta elvhű hozzáállás ezt teszi szükségessé.

A megoldás érdekében fokozni kell a tudatosságot. Ez pedig nem a probléma részét képező globális szereplők, hanem sokkal inkább a civil szervezetek feladata. A menekültek szerencsétlenségének egyik okát éppen a globális stratégiák képezik, s a megoldást kereső civil szervezetek nagyon is lokálisak vagy régiósak maradnak. A globális tudatosítás érdekében a civil szervezeteknek nemzetközi szinten is együtt kell működniük, jelentésekkel, elemzésekkel kell tájékoztatniuk a nemzetközi közösséget. Alapjában véve ez nemcsak a civil szervezetek feladata, hanem mindannyiunké. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ha nem járulunk hozzá a humanitárius probléma/válság megoldásához, az nemcsak elvtelenné és érdemtelenné tesz minket. Minden egyes megoldatlan drámáért az emberiség még súlyosabb árat fizethet!

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL cikke következett.



Még több hír