Globális Perspektíva (32)

Az utóbbi időben a török politikában és a FETÖ terrorszervezet hagyta halálos örökség okán is sűrűn vitáznak a vallás és állam kapcsolatáról.

Globális Perspektíva (32)

Az utóbbi időben a török politikában és a FETÖ terrorszervezet hagyta halálos örökség okán is sűrűn vitáznak a vallás és állam kapcsolatáról. Gyakran gondoljuk úgy, hogy a saját országunkban történtek csak ránk tartoznak. Az Egyesült Államok Brunson tiszteletes miatt Törökország ellen irányuló megszorításai ismét megmutatták, hogy ez nem így van.

Az ankarai Yıldırım Beyazıt Egyetem Politikatudományi Karának dékánja, Prof. Dr. Kudret BÜLBÜL cikke.

A török közvélemény július 15. után rá irányuló vádak előtt évtizedekig nem is volt tudatában Brunson Törökországban folytatott missziós tevékenységének vagy egyáltalán létezésének. A PKK és FETÖ támogatásával vádolt tiszteletes letartóztatása miatt Törökország ellen bevezetett megszorítások arra is okot adtak, hogy átgondoljuk a két ország kapcsolatait. Még ha az Egyesült Államok vallásszabadságnak értékeli is, ez az esemény szükségessé teszi, hogy felülvizsgáljuk a vallás és állam kapcsolatát az Egyesült Államokban. A gyakorlata, a más országok szuverenitását semmibe vevő nyilatkozatai ugyanis másképpen nem értelmezhetők.

Az, ha egy országban kedvező az állam és a vallás kapcsolata, alapjaiban nem elítélendő. Épp ellenkezőleg, a vallásszabadság szempontjából rendkívül pozitív. Az európai guillotine-októl, vallási üldözés elől menekültek által alapított Egyesült Államok a közelmúltig jogosan tűnt olyan országnak, ahol a vallásszabadságot meg lehet élni.

Önmagában az sem elítélendő, ha az állam és a vallás kedvező kapcsolatán túl egy ország vallási államot alkot. A különbségekhez toleranciával viszonyuló, vallási sokszínűséget előmozdító vallási állam nem jelenthet problémát a szabadság és emberi jogok szempontjából. Sőt, ez a helyzet megakadályozhatja az ország imperialista kizsákmányolását. Ennek szilárd példája az oszmán birodalom.

Azzal kell szembeszállni, ha egy állam a vallást nem az alapvető szabadságjogoknak megfelelően, hanem saját imperialista érdekei végett használja fel. Ahogy ennek az ellenkezője sem helyes, vagyis, ha a vallás az államot használja fel saját céljai érdekében. A vallás és állam legrosszabb összekapcsolására a vallási államot, Izraelt, vagy a cionizmust, mint államvallást hozhatjuk fel. Az évszázadokon át békében egymás mellett élő muszlimokat, keresztényeket és zsidókat az izraeli kormány hozta olyan helyzetbe, hogy többé nem képesek együtt élni.

Visszatérve az Egyesült Államokhoz, meg kell említenünk, hogy az evangéliumi közösséghez Brunson és a Törökországban minden erejével befektető Mike Pence amerikai elnökhelyettes egyazon vallási csoport tagjai. Az amerikai társadalomra, politikára és államigazgatásra meglehetősen erős hatást gyakorolnak az evangéliumi közösségek tagjai, az Egyesült Államokban létszámuk 90 millió főre tehető, Reagan elnök és az ifjabb Bush is evangéliumi közösségek tagja volt. Tehát a Brunson-ügy nem Törökországgal, hanem az evangéliumi közösségekkel áll kapcsolatba.

De mi az az evangéliumi közösség?

Elsőként azt kell megemlíteni, hogy az evangéliumi közösség nem ortodox vagy katolikus, hanem egy protestáns közösség. A XIX. században kezdett kiválni. Az evangéliumi szó jelentése: a szent könyvhöz visszatérő. Nemcsak a keresztények számára szent Evangéliumot, hanem a zsidók számára szent Tórát is értik ez alatt. Az újonnan kialakított protestáns magyarázat szerint a világ végén az egész világon a kereszténység fog uralkodni, s ez után jön el az Ítélet Napja. De hosszú időbe telhet, hogy ez a folyamat végbemenjen, s az evangéliumi közösségek szerint ezt fel kell gyorsítani. A többi keresztény közösségtől őket elválasztó egyik leglényegesebb különbség az, hogy hisznek abban: a zsidóság kiválasztott nép, joguk van a nekik ígért földön élni, s a keresztények legalapvetőbb kötelessége, hogy támogassák őket e föld megszerzésében.

Ezen a héten a TRT TSR „Çeşmi Cihan” című programjának vendége volt Doç. Dr. Özcan Güngör, aki rámutatott, hogy az evangéliumi vallásközösségek hét lépésben próbálják a folyamatot felgyorsítani, hogy az egész világon uralkodhassanak.

Az első lépésben a zsidóknak vissza kell térniük a palesztin földekre. Ez a lépés nagyobb részben már lezajlott.

A második lépésben meg kell alakítani Nagy Izraelt, amihez Törökország egy része is hozzátartozna. Egyesek szerint az evangéliumi közösségek erős hatása az oka annak, hogy az Egyesült Államok a Közel-Keleten feltétel nélkül támogatja Izraelt, szembeszáll az egész világgal, s az ENSZ-ben szinten teljesen egyedül maradva Jeruzsálemet ismerte el Izrael fővárosának. És valóban, gyakorlatilag lehetetlen racionális magyarázatot találni ezekre a lépésekre.

A harmadik lépésben az Evangélium üzenetét az egész világnak el kell juttatni. Valószínűleg ezért tartózkodott Brunson tiszteletes is már több mint egy évtizede Törökországban. De nemcsak Törökországban, minden muszlim országban nagy számban tartózkodni misszionáriusaik, s különösen Afrikában milliókat térítettek a kereszténységre.

A 4. lépésben csapások és katasztrófák 7 évig tartó sorozata következik.

Az 5. lépésben Jézus vissza fog térni a földre.

A 6. lépésben az evangéliumi közösségek vezetésével megtörténik az armageddoni csata, a jók és rosszak között az egész világra kiterjedő, öldöklő háború dúl, melyet a „jók” fognak megnyerni. Mivel azonban e csata után az evangéliumi közösségek fognak uralkodni, ennek előmozdításához minél előbb létre kell hozni Nagy Izraelt.

A 7. lépésben az egész világon a kereszténység fog uralkodni, s ez után jön el az Ítélet Napja.

Mint láthatjuk, a cionizmus és az evangéliumi közösségek célja egészen a 6. lépésig teljes mértékben egybeesik. Ezért az evangéliumi közösségeket „cionista keresztényeknek” is szokták nevezni.

A XIX. században a zsidó vallás is alapjában véve a kereszténységhez és Iszlámhoz hasonlóan egy hagyományos, isteni vallás volt. A cionista zsidók, elsősorban Teodor Herlz először a zsidóságot változtatták meg. A zsidók között ma is sokan vannak, akik erősen ellenzik a cionizmust.

Tudjuk, hogy a közelmúltban Törökországban és más muszlim országokban is történtek kísérletek a cionizmushoz igazodó Iszlám létrehozására. A „vallások közötti párbeszéd” és hasonló fogalmak a hagyományoktól elszakadva, az Iszlám nevében téves értelmezéseket és gyakorlatokat próbáltak bevezetni. Ezek a szekták, az evangéliumi közösségekhez hasonlóan, a zsidóknak ígért földnek nevezték Izraelt.

A vallási különbségek és történelmi ellentétek miatt nem tűnik valószínűnek, hogy a kereszténységen belül magától alakult volna ki egy cionizmusnak megfelelő irányzat. Kétségtelen, hogy nagy szerepe volt benne a cionista törekvéseknek. Számos keresztény ellenzi a cionista kereszténységet (az evangéliumi közösségeket). Hasonlóképpen, az ortodox keresztények sem úgy gondolkodnak, mint az evangéliumi közösségek, és Izrael zsarnokságával szemben sokszor a muszlimok mellett foglalnak állást.

Az emberiségnek nem áll módjában, hogy Istent az Ítélet Napjának előrehozására kényszerítse. De az egyértelmű, hogy az emberiség katasztrófa felé tart. A vallások genetikájával játszva az egész emberiséget katasztrófába sodró cionizmussal szembe kell szállni. Ezt pedig nem teheti meg más, mint az eredeti, valódi vallásukhoz ragaszkodó zsidók, keresztények, muszlimok és a világ minden békét akaró emberének együttműködése.

 



Még több hír