A világ szégyene Aleppó

Aleppóban, a pusztító hidegben még mindig nők, férfiak, gyermekek ezrei várnak élelmiszer és gyógyszerek nélkül, nem tudva, hogy mikor csap le rájuk egy bombatámadás vagy a milicisták csapatai.

A világ szégyene Aleppó

A Törökország és Oroszország közvetítésével létrehozott kelet-aleppói tűzszünetet egy hajszálon függ. Valószínűleg ez az utolsó reménye az ostromlott városban élő ezreknek, köztük nőknek és gyermekeknek, akik élő célponttá váltak a hordóbombák és a milicisták orvlövészei előtt. Szíria ötezer éves városának, Aleppónak az elestének és az Aszad-rezsim által elköveti készült mészárlásnak alapjai kellett volna megrengetnie a világot. Ezzel szemben a közösségi média oldalait bejáró, rettenetes emberi szenvedést ábrázoló fotókat a világ ismét figyelmen kívül hagyta, és úgynevezett „civilizált világunk” a kiüresedettség, barbarizmus és szégyen legmélyebb bugyraiba zuhant.

A boszniai háború túlélője, Emine Secerovic Kasli, aki csak 8-9 éves volt a háború idején, most a világ fülsüketítő csendjét tapasztalva az Aleppóban elkövetett atrocitásokkal szemben, elmondta, hogy amikor az emberi történelemnek az a sötét fejezete zajlott, ő gyermekfejjel azt gondolta: a világ biztosan a segítségükre sietne, ha tudnák, hogy mit kell az ártatlan embereknek elszenvedniük. Most azt mondja, „annyira naiv” volt, hiszen látja, hogy a világ nagyon is jól tudja, mi zajlik Aleppó utcáin, de nem tesznek semmit, hogy megállítsák a mészárlást. Miközben ezeket a szavakat írom, a az evakuálást végrehajtó buszok ki-be járnak Aleppóba, és teljes bizonytalanságban időnként leállítják, megtámadják, felgyújtják őket. Az viszont teljesen biztos, hogy az aleppói mészárlásra az emberiség ugyanolyan szégyenfoltjaként fognak emlékezni, mint a Holokausztra, Srebrenicára vagy Ruandára.

Egy évvel ezelőtt, amikor a szíriai kisfiú, Aylan Kurdi örök partokra vetődött holttestéről készült fotók nyers valóságukkal felrázták a világ közvéleményét, felcsillant némi remény, hogy a gazdag és erős európai és amerikai világhatalmak közbelépnek, és véget vetnek a szenvedésnek, amellyel a szíriai menekültek ezreinek nap mint nap szembe kell nézniük. Ugyanez a remény izzott fel, amikor a közösségi média oldalait bejárták egy másik kisfiú, Omran Daqueesh fotói, aki vérrel, porral és hamuval borítva, furcsán nyugodt arckifejezéssel ült egy mentőautóban egy bombatámadás után, Kelet-Aleppóban. Az együttérzés és szimpátia azonban rövid életű a modern közösségekben, az államok szűkmarkúakká és hideg szívűekké váltak. Úgy tűnik, az emberi szenvedés semmiféle képe, látványa vagy bizonyítéka sem tudja rávenni a világot arra, hogy helyesen cselekedjen.

Miközben ennek a rettenetes háborúnak az erkölcsi és pszichológiai hatásaival próbálunk szembenézni, meg kell birkóznunk a reálpolitika hidegvérű tényeivel is. A Törökország – Oroszország közvetítésével létrejött tűzszünet az Ankarában több fél részvételével heteken át folyó intenzív tárgyalásokat követően jött létre. Célja az, hogy a rezsim heves ostroma alatt álló Kelet-Aleppó lakosságát biztonságos helyre, például a török határhoz közeli Idlibbe juttassa el. Mostanáig mintegy 40.000 embert evakuáltak, de még ezrek várnak a menekvésre. A Nemzetközi Vöröskereszt, a török Katasztrófavédelmi Igazgatóság (AFAD), az IHH és más civil szervezetek éjt nappallá téve dolgoznak, hogy ételt, ruhát és gyógyszert juttassanak el a szíriaiaknak, akik megérkeztek Idlibbe, ahol már úgyis civilek százezrei vannak, akik az országon belül váltak menekültté.

A tűzszüneti egyezmény törékeny folyamat, összetett dinamikával. Kelet-aleppói győzelmein felbátorodva, az Aszad-rezsim és támogatói, beleértve az Irán támogatta milíciákat is, bosszút állhatnak az ellenzéki csoportokon, szabotálhatják a tűzszüneti egyezményt és az evakuálást is az elkövetkező napokban. Recep Tayyip Erdoğan köztársasági elnök többször tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz államfővel, hogy biztosítsa, hogy a kelet-aleppóiakat további késlekedés, szenvedés és mészárlás nélkül kimenekíthessék.

Az ENSZ továbbra is tehetetlen az Aleppóban kibontakozó szégyenletes humanitárius tragédiával szemben. Valójában senki nem is vár semmit ettől a nemzetközi szervezettől, melynek határozatai és nyilatkozatai nem előzik meg az igazságtalanságot, és nem akadályozzák meg a szenvedést. Az ember legalább azt remélné, hogy az emberi tisztesség legalacsonyabb foka kitelik egy olyan intézménytől, amely saját magát az egyesült nemzetek képviselőjeként aposztrofálja. Azonban Aleppó szenvedő és haldokló népének még ennyi sem adatik meg. Ha az ENSZ és az Európai Biztonsági Tanácsban ülő erős tagjai azon tűnődnek, hogy vajon hogyan fajulhattak idáig a dolgok Aleppóban, tekintsenek csak vissza, és nézzék meg, hogy 2012 óta mit tettek azért, hogy véget vessenek ennek a háborúnak: gyakorlatilag semmit.

Törökország felhívása a szíriai biztonságos zónák kialakítására süket fülekre talált. Az Obama-kormány a saját maga által bevezetett tilalmak megszegése felett hunyt szemet a vegyi fegyverek és minden lehetséges háborús eszköz bevetésével szemben. Ahegyett, hogy másokat vádolt és önmagát sajnálta volna, legalább tehetett volna valamit, hogy csökkentse az Aszad-rezsim által nap mint nap elkövetett atrocitásokat, és betartsa a szíriai ellenzéknek tett ígéretét. Ehelyett azonban időt adott a rezsimnek, hogy a saját előnyükre változtassanak a háború folyásán, míg a „diplomácia” nem tett semmit, hogy megmentse az aleppói vagy szíriai nőket és gyermekeket. Az USA megtévedt politikája, mellyel a PKK terrorszervezet szíriai szárnyát, a PYD-t támogatja, csak még inkább felbátorította a terrorszervezetet, és mélyítette a szakadékot Törökország és az USA között.

Két évvel ezelőtt, 2014. november 18-án azt írtam: „Csak idő kérdése, mielőtt Aleppó, Szíria második legnagyobb városa, az Aszad-rezsim kezére kerül. Míg az USA vezette koalíció légicsapásai Irakban és Szíriában az ILIÁ célpontjaira sújtanak le, Aszad nyugodtan folytatja Aleppó elleni véres támadásait. Az elmúlt 2 hónap során az Aszad-rezsim fokozta a város elleni támadásait, a szárazföldön és a levegőben is kiterjesztve fennhatóságát, és északra szorítva vissza a szíriai felkelőket… konkrét lépésekre van szükség a szárazföldön, mielőtt még Aleppó eleste a szíriai háború újabb sötét foltjává válik. Ha engedjük Aleppót elesni, az az jelenti, hogy minden remény elveszett az emberiség jövője szempontjából Szíriában...”

És úgy tűnik, minden remény elveszett.



Még több hír